Az információtechnológia világában az elmúlt években a rendelkezésre állás vált az egyik legfontosabb fogalommá. Egyre több és több eszközzel csatlakozunk az internetre, egyre több munkafolyamatot helyezünk át a felhőbe – és ha az online szolgáltatások nem elérhetőek, nagyon is megérezhetjük ezt pénzügyileg is.
Mielőtt tárgyalni kezdenénk, hogy milyen árat kell fizetnünk a kimaradásokért, vegyük át gyorsan, hogy mi számít jó rendelkezésre állási aránynak.
Amikor 99% elfogadhatatlan
Ha azt olvassuk valahol, hogy a szolgáltatás 99%-os rendelkezésre állással bír, azt hajlamosak vagyunk nagyon jónak gondolni. Az élet legtöbb területén a 99 és 100 százalék közötti eltérés gyakorlatilag lényegtelen, egyáltalán nem számít, hogy 1 százalékkal kevesebb vagy több valaminek a teljesítménye.
Az üzleti életben egyetlen százalék viszont már elképesztő mennyiségeket jelenthet – multicégek dollár milliárdokat áldoznak arra, hogy egyetlen százalékkal növeljék piaci részesedésüket, egy százaléknyi növekedés a bevételekben milliókat jelenthet. Az IT-ben hasonló fontossággal bír egyetlen százaléknyi eltérés.
Hogy szemléltessük: egy 98%-os rendelkezésre állással működő szolgáltatás naponta majdnem fél órát nem elérhető (28,8 perc), ami évente több mint egy teljes hetet jelent (7,3 nap). Egy magát komolyan vevő cég nem engedheti meg, hogy szolgáltatásai vagy akár felhőbe helyezett munkafolyamatai ennyi időn át ne legyenek elérhetőek.
A 99%-os rendelkezésre állás még mindig évente 3,65 napot jelent. Egy professzionális online szolgáltató 99,9%-os rendelkezésre állásnál kevesebbel nem éri be – ez mindössze 8,8 órát jelent egy év alatt, ami már jónak mondható.
Összehasonlításképpen: az Office 365 szervereinek rendelkezésre állása, amelyek a Microsoft biztonságos adatközpontjaiban működnek, 2014 és 2015 első negyedéve között átlagosan 99,98 százalék volt.
Létezik tökéletes rendelkezésre állás?
Nem. Nincs olyan rendszer, amelyben ne állhatnának elő olyan körülmények, amelyek azt eredményezik, hogy a szolgáltatások elérhetetlenné válnak. 100 százalékos mutatóval sohasem fogunk találkozni. Vannak azonban tényezők, amelyek komolyan javíthatnak vagy ronthatnak a leállás esélyein.
Egy on-premise, vagyis helyben telepített rendszer esetében például viszonylag magas annak az esélye, hogy leállás következik be. Ezt okozhatja a hardver vagy a szoftver hibája, külső tényezők, mint például egy erős vihar, vagy éppen az energiahálózat megbízhatatlansága.
Természetesen a legnagyobb világcégek adatközpontjai sem mentesek ezektől a kockázatoktól, különféle intézkedésekkel azonban ezek minimalizálhatók. Ma már a legtöbb modern adatközpontot legalábbis részben igyekeznek helyi megújuló energiaforrásokra építeni, így függetlenítve őket a kevésbé megbízható és drága energiaszolgáltatóktól. A természeti katasztrófák ellen földrajzilag távol eső adatközpontok létesítésével védekeznek, amelyek át tudják venni egymás feladatait, ha az egyikkel valami történne (sok amerikai cég a Katrina hurrikán New Orleans-i pusztítása után vezetett be ilyen gyakorlatot). A hardver sérülése és elöregedése, a szoftverhibák jelentette kockázatra pedig redundáns infrastruktúrával válaszolnak.
Mindezek olyan intézkedések, amelyekre egy adatközponti szolgáltatónak gondolnia kell, hogy megfelelő szolgáltatást biztosíthasson, és ne csak magas rendelkezésre állást, de hatékony katasztrófa-helyreállítást is felmutathasson. Egy vállalati rendszer ilyen fejlesztéseihez azonban ritkán áll rendelkezésre a megfelelő büdzsé – és hajlandóság.
Az IT Process Institute kézikönyve, a Visible Ops Handbook szerint az előre nem látott leállások 80 százaléka emberi hiba miatt következik be, 60%-ban azért, mert az adminisztrátorok elrontottak valami a rendszer beállításánál. A számokat a Gartner 2015-re készített előrejelzése is megerősítette.
Összességében tehát, ha bármilyen felhőszolgáltatást keresünk, csakis a 99,9%-os vagy magasabb rendelkezésre állást biztosítóak között érdemes keresnünk. És olyat, ahol tudjuk, hogy valóban profi szakemberek dolgoznak.
Mi lehet egy leállás következménye?
Ha online szolgáltatásainkat üzemeltetjük az adott szolgáltató szerverein keresztül, akkor természetesen az, hogy az ügyfelek nem képesek elérni rendszerünket. Ebből következik, hogy online nem érkeznek hozzánk új ügyfelek, új megrendelések az adott időben, ha pedig online szolgáltatást biztosítunk magunk is, akkor még nagyobb a baj, hiszen az ügyfelek, akik már fizettek ezért, nem képesek igénybe venni azt, tehát ők is kárt szenvednek.
Ha irodai munkáinkat a felhőbe ültettük át, akkor egy váratlan leállás következményei magától értetődőek: nem férünk hozzá mindazokhoz a plusz szolgáltatásokhoz, amelyeket a felhő biztosít, így például nem küldhetjük el a fájlokat, nem férünk hozzá a kollaborációs eszközökhöz és így tovább. Saját munkaállomásán persze jellemzően mindenki képes tovább dolgozni, és a szolgáltatás visszaállásakor megtörténik a szinkronizáció. Ez járhat némi adatvesztéssel, ha például egyszerre többen dolgoznak egy fájlon, a legtöbb esetben azonban a felhőalapú rendszerek képesek ezeket az ütközéseket hatékonyan kezelni.
Persze, ha a levelezésünket is a felhőszolgáltatáson keresztül intézzük, akkor a probléma nagyobb lehet, hiszen megszűnik a kommunikáció – ez már nagyobb károkat okozhat.
Az applikációk, a rendszer függvényében az adatvesztés önmagában is következménye lehet a leállásnak, ez pedig financiális és jogi szempontból is bajos lehet – éppen ezért olyan szolgáltatást érdemes választanunk, melyről tudjuk, hogy nem csak rendelkezésre állása magas, de helyreállításban is hatékony.
A leállás ára
Itt az ideje, hogy forintosítsuk a leállás perceit. Becslésekkel kell természetesen dolgoznunk, de aki saját vállalatát ismeri, különösebb nehézség nélkül kiszámíthatja maga is, mennyibe kerül, ha mondjuk egy óráig nem képes új rendeléseket fogadni vagy teljesíteni az ügyfelek felé.
Mit mutatnak a statisztikák?
Vegyünk egy látványos példát. A Virgin Blue légitársaság rendszerei 2010 szeptemberében 11 teljes napra álltak le. Ez idő alatt nem működött sem a foglalás, sem pedig a check-in egy hardverhiba miatt, végül gyakorlatilag a teljes rendszer működésképtelenné vált.
Ez idő alatt a Virgin Blue 50 ezer utasát és 400 repülőjáratot érintett a probléma. Emellett természetesen súlyos dollármillióktól estek el profitban, a leállás pedig rengeteg negatív sajtóvisszhangot és visszajelzést eredményezett.
Végül a hibáért a légitársaság foglalásaiért felelő társaságnak kellett fizetnie – 20 millió dollárt. Ez percenként 360 ezer forintot jelent.
Egyes tanulmányok szerint azonban egyetlen órányi kiesés akár 72 ezer dolláros kárt is okozhat – a becsült időarányos kár pedig minden évben 20 százalékkal növekszik, ahogyan egyre több munkafolyamatot helyezünk a felhőbe.
A Fortune 500-as listán szereplő vállalatoknál nagyjából hetente 1,6 órányi kieséssel számolnak átlagosan – ez pedig éves szinten 46 millió dolláros kiesést jelent nekik.
És akkor még nem számoltunk az olyan járulékos károkkal, mint például a brand meggyengülése. Egy komoly kimaradás, mint amilyen a Virgin Blue is elszenvedett, rossz sajtót eredményez. Elpártoló ügyfeleket és olyanokat, akik inkább mást választanak helyettünk.
Természetesen egy kisebb vállalatnál a pénzügyi kár kisebb lehet – a brand gyengülése azonban épp olyan pusztító.
A tanulság mindebből nem más, mint hogy egyetlen percnyi előre nem tervezett leállásért is igen komoly árat kell fizetnünk. A felhőalapú számítástechnika könnyebbé, gyorsabbá teszi a munkát, új távlatokat nyit meg a kollaboráció terén és végső soron magasabb profitot eredményez. Ehhez azonban olyan applikációkat és szolgáltatót kell választanunk, amelyben teljes mértékben megbízunk, amely legalább a „négykilences” rendelkezésre állási mutatóhoz (99,99%) közelít. Ellenkező esetben mi fogjuk megfizetni hanyag választásunk árát.
